Sok szülő megnyugszik, amikor azt hallja: „ne aggódj, csak csendes típus, majd elkezd beszélni”. Ám nem minden esetben van szó csupán egy nyugodt, visszahúzódó személyiségről. Gyakran előfordul, hogy a „csendes gyerek” valójában beszédfejlődési nehézséggel küzd, amit időben felismerve sokkal hatékonyabban lehetne kezelni.
Ebben a blogcikkben arra keressük a választ, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a temperamentumból fakadó csendességet a beszédkéséstől, és mikor van szükség beavatkozásra.
A temperamentum szerepe a kommunikációban
Minden gyermek más: van, aki extrovertált, gyorsan barátkozik, és hangosan kommunikál. Mások visszafogottabbak, sokáig megfigyelnek, mielőtt bekapcsolódnak egy helyzetbe. Ez a természetes temperamentum része.
A félénkség vagy zárkózottság nem probléma önmagában – sőt, sokszor érettebb önkontrollal és mélyebb belső feldolgozással jár. Azonban a kommunikáció teljes hiánya nem magyarázható kizárólag személyiséggel.
Mikor beszélünk beszédkésésről?
Akkor, ha a gyermek:
-
2 éves kor után sem használ legalább 50 aktív szót,
-
nem kezd el két szavas mondatokat alkotni 2,5–3 éves kor körül,
-
nem mutat kommunikációs szándékot (sem szavakkal, sem gesztusokkal),
-
nem próbál kapcsolatot teremteni másokkal,
-
nem reagál kérdésekre, utasításokra,
-
vagy ha a beszédfejlődése hosszabb ideig stagnál.
Ezekben az esetekben már nem beszélhetünk „csendes típusról”, hanem szakértői segítségre lehet szükség.
Kulcskérdések a különbségtételhez
-
Ért-e mindent, amit mondanak neki? (beszédértés)
-
Mutogat, néz, reagál-e? (kommunikációs szándék)
-
Játszik-e más gyerekekkel, keres-e kapcsolatot? (szociális viselkedés)
-
Van-e szókincsbeli fejlődés, vagy teljes a csend?
Ha ezekre a kérdésekre több esetben „nem” a válasz, akkor a csendesség valószínűleg nem temperamentum kérdése.
Hogyan segíthet a szülő?
-
Figyeljen, reagáljon minden próbálkozásra, legyen az nézés, hang, mutogatás.
-
Ne hasonlítsa össze más gyerekekkel, de vegye komolyan a megérzéseit.
-
Beszéljen sokat a gyerekhez, narrálja a nap eseményeit.
-
Ne kényszerítse beszédre, de adjon lehetőséget a válaszra.
-
Használjon vizuális és auditív eszközöket, pl. Kinderspeech™ játékot.
A Kinderspeech™ szerepe a csend megtörésében
A Kinderspeech™ játék nem igényel válaszadást, csak hallgatást és figyelmet – így a csendesebb gyerekeket nem helyezi nyomás alá.
-
Biztonságos tanulási helyzetet teremt, ahol a gyerek saját tempójában reagálhat.
-
Hang–kép kapcsolaton keresztül tanít, ami különösen hatékony a visszahúzódó gyerekeknél.
-
Ismétlést ösztönöz, ami észrevétlenül aktiválja a beszédközpontokat.
Összefoglalás
A csendes gyerek nem mindig csak „félénk”. A beszédkésés nem múlik el magától, ha nem kap figyelmet. Fontos, hogy a szülő érzékenyen, de tudatosan figyelje a jeleket, és szükség esetén szakemberhez forduljon.
A beszédfejlődés nem verseny – de időben felismerve és segítve, bármilyen temperamentumú gyermekből magabiztosan kommunikáló kisember válhat.