Amikor megkaptam az értesítést arról, hogy a fiam, Bence, beszédvizsgálaton vesz részt az óvodában, bevallom, kicsit megnyugodtam. Végre egy szakember nézi meg, hol tartunk. Talán kapok választ, miért beszél még mindig annyira halkan, miért küzd a hangokkal, miért motyog, amikor mesélni akar.
A vizsgálat után azonban csak ennyit mondtak: „Minden rendben, anyuka, még érnie kell.”
A papíron megnyugtató mondat – belül viszont ott marad a kérdőjel
„Még érnie kell.” Szép, megengedő fordulat. Azt jelenti: ne aggódjak, nincs komoly gond. De vajon tényleg?
Hazafelé a kocsiban Bence hátul énekelgette a maga kis dallamát. Egy szót sem értettem belőle. A lelkem mélyén egyre erősebben lüktetett a kérdés: mit is kezdjek ezzel a mondattal? Üljek ölbe tett kézzel és várjak? Vagy keressek másik utat?
A „még érnie kell” mögött
Másnap este a konyhaasztalnál ültem, előttem a vizsgálati lap. Szép szakszavak: „artikuláció életkorhoz képest enyhén elmarad”, „passzív szókincs korosztálynak megfelelő”, „aktív szókincs kissé szűkebb”. Alul a zárójelentés: „További vizsgálat egyelőre nem szükséges.”
Ennél a pontnál hangzott el az a bizonyos mondat. Szerettem volna elhinni, hogy minden rendben, de a szívem mást diktált. Bence négy és fél éves, és többet kéne beszélnie. Főleg, hogy jövőre iskolaérettségi vizsgálat.
Miért nem elég sokszor a várakozás?
A gyerekek valóban különböző ütemben fejlődnek. Van, aki két és fél évesen verseket mond, más hatévesen kezd csak igazán „beindulni”. De a beszéd nemcsak szavak halmaza. A tiszta artikuláció befolyásolja az olvasástanulást, a társas kapcsolatokat, az önbizalmat.
Ha az óvónő nem érti pontosan, mit mond a gyerek, könnyen marad alul a közös játékban. Ha a társai nevetgélnek, mert "bébinek" hallják a szavait, az megsebezheti.
Ezért döntöttem úgy, hogy a papíron megnyugtató mondat ellenére teszek valamit.
Az első lépés: reális önvizsgálat
Leültem, és őszintén végiggondoltam a napjainkat. Mennyit beszélünk? Valóban kap elég nyelvi ingert? Vagy csak szólok hozzá, miközben rohanok a reggeli rutinban? Ugye nem rohamtempóban "morzsolom" el előtte a mondatokat?
Azt is felmértem, mennyi időt tölt passzívan a TV előtt. Ijesztő volt a saját számom: napi egy óra mese itt, fél óra ott…
Bevonni, nem terhelni – játékos szókincsfejlesztés
Azt akartam, hogy a beszéd ne kötelesség legyen, hanem élmény. Ekkor találtam rá a KinderSpeech™ módszerre. Pont azt nyújtotta, amire szükségem volt: képernyőmentes, mégis hangos inger, amit Bence önállóan felfedezhet.
Az első este kiválasztottuk a „háztartás” témakört. Először csak hallgatta, ahogy a gép kimondja: „kanál”, „tányér”. Aztán rám nézett, és mutatta a kanalát a kezében. Egy apró mosoly. Kapcsolódás. A következő szó már tőle jött: "káá..." – a "kanál" első próbája.
Apró sikerek naplója
Egy hét után elkezdtük vezetni a „Bence-szótárat”. Minden új hang, minden félig kimondott szó került egy mágneses táblára. Látványosan nőtt a lista: labda, busz, cica, kakaó.
Nem lett belőle hirtelen szónok. De a családi asztalnál már ő is mesélt – rövid, egyszerű mondatokban. És ami a legfontosabb: élvezte, hogy megértjük.
Mit jelent igazán a „még érnie kell”?
Most már tudom. Azt, hogy nekünk, szülőknek is érnünk kell. Érni a felismerésben, hogy a fejlődés nem passzív várakozás, hanem aktív jelenlét.
A pedagógus nem lát bele a mindennapjainkba. A logopédus a rendelőben csak pillanatot kap. Mi viszont látjuk a teljes képet. Ha belül szorít a félelem, ne hagyjuk elcsendesülni.
Üzenetem azoknak, akik hasonló cipőben járnak
Ne szégyelld, ha fáj, hogy a gyermeked nem beszél úgy, mint a többiek. Ez nem a te hibád. De a te döntésed, hogyan reagálsz.
Várhatsz, ahogy sokan tanácsolják. Vagy cselekedhetsz. Kereshetsz képernyőmentes segédeszközt. Játszhatsz vele napi pár percet. Jegyezheted a sikereket. Ünnepelheted a „kakaó” első, nyálas, tökéletlen kiejtését.
A mi utunkon a KinderSpeech™ lett az a kapu, amin keresztül Bence lassan belép a beszéd világába.
Ha te is csak egy papírt kaptál az óvodától a „még érnie kell” mondattal, tudd: képes vagy irányt váltani. A legkisebb lépés is mérföldkő lehet.